Mumoire

Az utolsó bejegyzésem óta 5 hónap telt el. Most volt karácsony, ami megint olyan gyorsan elmúlt, hogy szinte észre sem vettem!  Biztos velem van a probléma, hogy nem bírom megélni a jelent, mindig a jövőre ácsingózom 🙂 Így van ez, télen a balatoni nyaralásokat várom, nyáron a telelést és a karácsonyt, ősszel meg a tavaszt…. Tovább »

Második orvosi vizsgálatomra már azzal az érzéssel mentem el, hogy most már lesz szívhang is, megszemélyesíthető lesz a magzat és igen, bele kell álljak ebbe a szituációba ezer százalékosan. El kell fogadjam a sors döntését és új életünk kereteit fel kell állítsuk. A doki jó fej volt mint mindig. Felfeküdtem az ágyra, rám nézett és… Tovább »

Miután orvosilag bizonyított tény lett a terhességem, úgy éreztem, hogy időszerű a történések közzététele családi körben. A pasimat a dokitól kijövet tájékoztattam bömbölve (mert ez az utóbbi időben nagyon jól ment már 🙂 ), hogy bizony terhes vagyok. Mivel legalább tízen álltak vele szemben, nem engedhette meg magának, hogy szimpátia  bömbölésbe kezdjen, ezért egész nap… Tovább »

Az orvosi vizsgálatot követő 2 hét teljes skizofréniában zajlott. Most már tudom, hogy a premenstruációs hangulatváltozások a terhességi hangulatváltozásokhoz képest lóf@sz és esti fény! Félek. Félek az elköteleződéstől. Az élethosszig tartó elköteleződéstől. Ez azért érdekes, mert a számomra fontos kapcsolatok évtizedes múltra tekintenek vissza. Félek a korlátoktól. Minden korlátozó kapcsolattól, szituációtól. Egyszerűen megfulladok bennük! Igen,… Tovább »

Hívtam a dokit, aki 06/13-ára adott időpontot. Az időpont több szempontból érdekes: péntek 13-a telihold napja tízmilliószoros nap. A péntek 13-ával sosem volt gondom, nekem mindig szerencsés vagy semleges volt, nem emlékszem kiugróan jó vagy rossz eseményre. Telihold: na az aztán olyan hatással tud rám lenni időnként, hogy a falra mászok tőle! Főként azért is… Tovább »

Május végén, csak hogy angolosan mondjam, periódusom végén jártam. Mivel a premenstruációs szindróma összes tünetét korábban teljesítettem, ezért el kezdtem szedni a CaliVita Rodiolin nevezetű vitaminját, amivel kordában tudtam tartani vad és veszélyes hormonjaimat. Igen ám, de most a mellem kezdett iszonyú érzékeny lenni! (itt megint vissza kell kanyarodjak a gondolat teremtő erejéhez, mert az… Tovább »

Miután gyerekkorom óta azt prédikáltam, hogy nem megyek férjhez és gyerekem sem lesz, volt két visszatérő álmom, amelyek félévente felbukkantak: az egyik, hogy fehér habos-babos, csupa csipkés menyasszonyi ruhakölteményben állok és próbálom tisztázni a helyzetet: én NEM AKAROK férjhez menni! Mi történik itt? Ki érti ezt? Hogy kerültem ide??? a másik, hogy megyek szülni. Fekszem… Tovább »

Ha valaha bárki is el fogja olvasni ezt a bejegyzést, azt fogja hinni, hogy elment az eszem a hormonváltozástól. Pedig nem így van, teljesen komplett vagyok 🙂 Kezdjük az elején: néhány évvel ezelőtt, szerintem 2012-ben lakásátalakításba fogtam sokadszorra, de azzal a feltétellel, hogy ha már nem tudtam eladni, akkor most tényleg olyan legyen mint amilyent… Tovább »

Bármennyire is meglepő, én gyerekkorom óta azt kántáltam, hogy nem megyek férjhez és nem lesz gyerekem. Előbbit egyik igen tisztelt kormányunk megoldotta, mivel gazdasági megfontolásból a családi öröklést házassági papír megléte mellett tudtuk mindenki számára megnyugtató módon rendezni. Háborgott is a lelkem miatta! Persze ekkor már évek óta egyik voltunk, na de az a tény,… Tovább »

A nevem némi magyarázatra szorul: hogyan lehet társas a szingli? Nos úgy, hogy a lelkem mélyén mindig is szingli voltam. Utáltam a kötöttségeket, nekem kapcsolatban is szabadságra volt szükségem, különben megfulladtam. Ennek ellenére örökké szerelmes voltam (vagy legalábbis azt hittem), kevés időt töltöttem egyedül. Viszonylag hamar, 18 évesen megismerkedtem jelenlegi párommal, aki viszont az otthonról… Tovább »